Itt az előző bejegyzésben beígért történetet is. Mivel ez egy blog és az utóbbi időben a szabadidőmet a beadandók mellett a fotózások foglalták le, ezért a blog is kicsit formálódik, remélem ezt érdekesnek találjátok. Az oldal médiák közt elfoglalt helye és erősen vélemény központúsága miatt nem rettenek meg attól, hogy leírjak tapasztalatokat, addig amíg azt a történteknek megfelelően adom át és ezt a csapat többi tagja is alá tudja támasztani. Voltak rossz tapasztalataim, kisebb figyelmetlenségek néha a fotósok oldaláról, amik nekem rosszul estek vagy éppen sosem megérkező képek. Ez a fotózás viszont egy olyan embert és hozzáállást sodort az utamba, akit sem szakmailag, sem emberi szemmel nem tudok megfelelően értelmezni.
Mivel a május már igen csak a stylist- és divattervező képzések vége és jönnek a leadandó feladatok, a vizsgák, ezért ez egy jó alkalom arra, hogy esetleg 1-2 fiatal tehetséggel megismerkedjünk. Mivel egy extrémebb fotózásra kerestek sminkest, jelentkeztem [végre nem kell natúr sminket csinálni!]. Valahogy kis is választottak, majd megtudtam hol és mikor találkozunk. Az ötletet a A bőr, amelyben élek filmből kellett meríteni, látványra pedig
ezt az editoriált választotta a stylist - legalábbis valami ehhez hasonlót szerett volna, de nem lemásolni. Előző este még gondoltam gyorsan megkérdezem ki fog fotózni és megnézem a képeit, meg is kaptam a nevet, de nem találtam semmit. Pár e-mallel később arra az elhatározásra jutottam, hogy bejelölöm az illetőt facebookon, hátha ad egy titkos linket. Kaptam is egyet, 3-4 fotóval ugyanabból a sorozatból. Na, jól van, de nincs több? Végül még 2-3 retusálatlan képet nagy kegyesség folytán megnézhettem - de ez is ugyanaz volt. Közben persze megkérdezték én profi sminkes vagyok-e. Nos, én ilyesmit nem mondok magamra, belinkeltem a referenciáim, döntse el, ezek vannak. Mivel érezte az illető, hogy nekem furcsa, hogy ő jön fotózni, de nincs mit igazán mutogatni, így megkaptam, hogy ha ennyire bizonytalan vagyok, akkor inkább el se jöjjek - ekkor már biztos volt: én csinálom a sminkeket és nagyon akarom ezt -, de nem értettem milyen alapon mond nekem ilyet valaki, amikor nem is ő vizsgamunkájáról van szó.
Eljött a nagy nap, 10 perccel korábban[!] ott voltam a helyszínen, de nagyon üresnek tűnt. Nem mentem be, vártam. Egy hatalmas sporttáskával megérkezett egy fickó és a társaságában egy hölgy. Rögtön kitaláltam, hogy a fotós az. Megnéztük a helyet, ott volt már a modell is. Azután következett, hogy a helyen csak 3 óránk lenne fotózni, ugyanis kiadták estére egy együttesnek koncerthez. Itt kezdődött valami, ami nekem nem tetszett. A fotós kiejelntetet, hogy be sem áll a fényekkel ide, mert itt mindenki át fog rajta gyalogolni és egy rendes fotózás 5-6 óra, mert több szett lesz. És ő itt nem tud majd fotózni és ő úgy hitte csak mi leszünk itt végig. Jó, így alakult, csináljuk hozzáállással próbáltam megtudni, hogy most menjek-e vagy maradjak - befutott a stylist, neki is elmondta az aggályait, hogy talán inkább el se kezdjük így. Végülis felpakoltunk arra a helyre, ahol a vendégek ültek volna amúgy, mert lentre jönnek, a lámpák miatt el kellett rakni két asztalt, ezért a békésen beszélgetni és sörözni vágyók nem tudtak hova ülni. A tulaj meg nyelt nagyokat, hogy minek ment bele.
Ezután végre elkezdhettem kisminkelni a modelleket. A hajak közben nem készültek, mert káosz volt abból kit sminkeljek először, így azt kezdtem el sminkelni, akinek a hajával kellett volna kezdeni, de akkor még cserélhettünk volna, hiszen csak a bőrelőkészítésnek fogtam neki. Közben mellettem beszélgettek, a fotós és a fodrász jövőbeli projektekről, de olyan igazi egymást istenítő hangnemben [én az iylesmihez akármiről legyen szó, nehezen tudok asszisztálni]. "Ha te csinálod akkor a smink is verhetetlen lesz! Hiszen te profi vagy." - A fodrászunk tíz éve maszkmester is és tud kopaszparókát ragasztani. Jól ismerik egymást, ezért természetesen egymásban bíznak.
Közben a stylist lányt is letesztelték kikkel dolgozott már együtt, majd közösen áteveztek a kimeríthetetlen "ki a túlhájpolt magyar divatfotós pro- és kontra" témára. Mindegy, én tettem a dolgom. Közben 3 méterről egy odavetett mondatként a fotóstól azt a tanácsot kaptam, hogy ombre szájat fessek a nővérkének és vastag, sötét, hegyes szemöldököt, ami egészen az orráig bemegy, mert az eredetin is olyan a smink. Mivel a stylisttal nem ezt beszéltem meg, megmondtam és azt is, szerintem a modell arcához ez nem illene. Erre azt a választ kaptam, hogy akkor majd photoshopban ő megcsinálja olyanra.
A nővérkénket világosabbra alapoztam, de nem fehére, erősen kontúroztam, nem tudom pirosítót tettem-e rá egyáltalán. A szemére az Urban Decay Naked paletta színeit és pár Kryolanos mattot használtam. A száján az aszimmetriát a MAC Nightmoth ceruzával korrigáltam, minimálisan teltebbre rajzoltam, majd ezt töltöttem ki a Bing mattene rúzzsal és a Deeply Adoreddel, középre az Illamasqua Encounter került a narancssárgás és teltebb hatás miatt [kék a szeme]. Majd átöltözés után tettem rá egy igazán sötét szájfényt is. Amíg a stylisttal elmentek átöltözni, addig a fotósunk fordított rám is egy kis figyelmet, gyorsan a szervező távollétében kifejtette, hogy ez az egész nem profi, mert a szervező sem tudja mit akar, milyen fényt használjon és miért nem csak mi vagyunk ezen a helyen. Abban egyetértettem vele, hogy azt hittem zárva lesz a hely, de engem ez sem zavar különösebben. Közben mintha azt hallottam már este hat van, mintha ezzel is engem próbálnának sürgetni, 17:10 volt.
Kifestettem a másik lányt, aki nem igazán ismert magára őrültként. Közben feltűnően kereste a fotósunk a mosdót és megkérte a szervezőt mutassa meg merre van. Később kiderült, erre azért volt szükség, hogy viszonylag tőlem távol, halláshatáson kívül kifejezhesse: ha tudja kell egy profi és jó sminkes, akkor az itt most fodrászként tevékenykedő hölgy megcsinálta volna azt is. Közben nyugtáztam az asztalon túlra sandítva, hogy én már majdnem kész vagyok a másik sminkkel, de haj sem tart még eltart egy ideig. Csak nekem távolabbról kócosabbnak, szárazabb hatásúnak és félkészebbnek tűnt, közelről tényleg szép volt, de lehet csak egy fésülés hiányzott amikor láttam.
Az esemény kezdetétől fogva körbejárt pár papír, amit nekem is alá kellett írnom. El ne felejtsem, erre a fotós többször, nyomatékosan felhívta a figyelmem. Nem volt hozzá kedvem, de biggyesztetem a lap aljára egy kézjegyet. A szerződés szövege a következőkben olvasható [pontosan gépeltem be, ellenőriztem, a neveket direkt hagytam ki]. Ez a későbbiek jelentőséget kap.
Alulírott ____ (a továbbiakban „Stylist”), ____ (a továbbiakban „Fodrász”), ____ (a továbbiakban „Sminkes”), kijelentem, hogy a [dátum] napon XY (a továbbiakban „Fotós”) által készített, fényképeknek és azok származékainak (a továbbiakban „Fényképek”) a használatát minden törvényes célra a következőkben részletezett feltételek szerint.
Stylist, Sminkes, Fodrász, elfogadja, hogy felhasználhatja a Fényképeket előmenetele céljából, beleértve, de nem korlátozva a portfolió, bemutatkozó kártya, kiállítás, verseny és internetes portfolió területeket, de kereskedelmi jogokat nem gyakorolhat rajtuk a Fotós előzetes írásos engedélye nélkül.
Stylist, Sminkes, Fodrász, kötelezi magát, hogy a Fotós által készített Fényképek bármely nyilvános, vagy zártkörű megjelenítésekor, valamint minden médiumban (internet, televízió, nyomtat kiadványok) való szerepeltetésekor, jól láthatóan feltűnteti a Fotós nevét, mint a Fényképek készítőjét, valamint minden produktum létrehozásában részt vevő személy nevét és a Fényképek létrehozásában betöltött titulusát.
Stylist, Sminkes, Fodrász, elfogadja, hogy a Fényképek saját kezű vagy harmadik fél általi módosításához a Fotós írásos beleegyezése szükséges. Ezen írásos engedély megléte nélkül történő módosítás, szerzői jogi pert vonhat maga után.
Fotós kijelenti, hogy a Fényképek nyomtatott, illetve internetes portfóliója, valamint bármely internetes megjelenítésekor, feltünteti Stylist, Sminkes, Fodrász nevét, illetve a Fényképek létrejöttében betöltött titulusát.
Stylist, Sminkes, Fodrász, Fotós kijelentik, hogy a fotózás során az együttműködés teljesen ingyenesen történt.
Stylist, mint a fotózás szervezője szavatolja, hogy amennyiben Fodrász, Sminkes igényt tartanak nyomtatott formátumú anyagra a fényképekből, portfóliójuk bővítésére, akkor ő ennek elkészítését és átadását vállalja.
Nem kereskedelmi céllal, a képek felhasználásának időbeli és területi hatályt, egyik szerződő fél sem szab.
A szerződést elolvastam, tudomásul vettem és a leírtakat elfogadom, ezt aláírásommal hitelesítem.
Dátum:
Aláírások :
Hurrá, a lányok átöltöztek, a hajuk elkészült. Kezdődhet a fotózás. Szokásomhoz híven addig egy zsebkendővel és benzinnel elkezdtem áttörölni a használt ecseteimet és rendet rakni magam után. Pár perc után, habár a szándékot becsülöm, a fotós odajött egy "Hogy a te kis lelked is megnyugodjon, ilyenek lesznek..." mondattal megmutatni az elkészült beautyt. Ki volt égetve, az LCD kijelzőn láthatóan nem volt már ott sem bőrtextúra. Ezt hat barkácslámpával világítva [az újra átpakolhatatlan fények ugyebár] igen közelről, nem is csodálom. Ezt szóvá tettem, majd volt valamiféle "a kijelző minősége a hibás" magyarázat. "De ezek konkrétan szarrá vannak égve." mondat után nem láttam többet milyenek lesznek a képek, nem is bánom. Soha nem szólok bele a fotózás menetébe, a képekbe, viszont kiégett fotókat nem lehet jól retusálni [kissé alul exponált képekből a legjobb retusálni mellesleg] és mivel egy fotózáson a fotós tartja a kezében az egész csapat több órás munkáját fontos tudnia mit csinál.
Magán a fényképezőgépen is meglepődtem, ugyanis
egy Fuji bridge-kompakt volt. Igazából szerintem hasonló gépekkel is lehet jó fotókat készíteni, sőt profi fotósoknál már láttam cserélhető objektíves Sonyt vagy akár kihívásként érdekes egy sorozatot ezzel fotózni, esetleg városi pillanatképeket készíteni, amikor egy egymilliós Canon nem éppen a zsebből előhúzható. Viszont azt hiszem, egy hasonló kaliberű gép csak jó körülmények közt működik megfelelően és képminősége nem összevethető a RAW-val.
Fotózgattak már pár perce, amikor 20 perces kényszerpihenőt tartottunk. Lemerült a fényképezőgép akkumulátora, így vártunk. Ekkora már a csapat erősen két klikkre osztódott. Végül sikerült még pár képet készíteni. Engem megkért a fotós, hogy a nővérke mélyítővonalát erősítsem meg, mert nem látszik eléggé - megtettem. Ezután azt kérte, hogy a másik lány combján erősítsek rá a izmokra, hogy soványabbnak tűnjön. Ő két oldalra akart egy-egy sötétebb csíkot, de én az izmok lefutásának megfelelően csináltam, de úgy éreztem ez számára nem megfelelő. Fotózgattak tovább, addig csináltam pár képet a telefonomról emlékbe. Itt a stylist megjegyezte milyen jó képeket csinál, erre én azt, hogy sokszor gondolkozom azon, hogy elhozzam ilyenkor a Nikonomat, hogy nekem biztos legyenek jó képeim. Miután ezt kimondtam arra gondoltam, hogy esetleg a fotós ezt sértésnek veszi, pedig csak olyan gondolat volt, ami egy ilyen szerződés után nem csoda. Alapvetően emlékként néha örülnék 1-2 saját fotónak is.
Itt már nagyon pakoltak az esti koncerthez, kíváncsiskodó és leülni nem tudó tömeg gyűlt össze, akik a koncertje jöttek volna. A modellek teljesen profin viselték, hogy harisnyában és majdnem fehérneműben ennyien nézik őket. A lányoknak elismerésem ezért.
Még lett volna negyven percünk fotózni a tulaj szerint, aki már szerintem már rég megbánta, a jóindulatát. Viszont hirtelen a fotós és fodrász összepakoltak és elmentek, mert egyszer azt az információval álltak elő, hogy már csak 15 percünk van fél nyolcig, de tulaj szerint nyolcig maradhattunk volna. Távozás előtt még megkérdezte mikorra kellenek a képek, mert ha nem sürgős, akkor most hétvégén inkább pihengetne.
A nyers képeket látva letettem arról, hogy ezekből valaha használható anyag lesz, ebben két grafikus ismerősöm is megerősített. De a szerződés köti a kezem. Végül tegnap ezeket a fotókat kaptam a stylsittól, ennyit csinált meg, egyet nem, hiszen a modell lábfeje hiányzott a képről - ez az átmászkáló együttes embereinek a hibája, hiszen ők megzavarták fotózás közben - legalábbis ő ezt a magyarázatot kapta.
A szerződés köt, itt a stáblitsa:
Fotók, retus: Benczi Krisztián // Haj: Lázár Éva // Stylist: Tóth Saffy // Modellek: Vörös Dorottya, Bráz Noémi
Engem rettentően bántott az estében az az érzés, hogy a munkámmal elégedetlen és már látatlanban is azt akarja valaki bebizonyítani nem vagyok elég rátermett a pozícióra. Ezenkívül az előérzet, hogy a smink esetleg rontó retust kap, pusztán azért, mert nem az sminkel, aki a fotós szerint kellően profi.
A beszélgetésnek, ami feltette az i-re a pontot, igazi előzménye nem volt. Az egyik nap hozzászóltam egy facebookos kiírásához, mert érdekelt ő mit tart minőségi zenének, de már ezt is támadásnak vette akkor.
Mivel a stylisttól kaptam meg ezt a hat képet és úgy érzem, hogy egy gyönyörű arcú lányt lefelé görbülő szájúnak fényképezni nem szerencsés, ezért kértem egy olyan képet, ahol a modell arca kellemes és a smink is megfelelően látszik. Az, hogy a nem megfelelő szög miatt ez a modellnek és nekem is kellemetlen az nem számít. Sok képen annyira előnytelenül vannak beállítva a lányok és semmi igazán művészi nincs benne, pedig a fotós dolga a modelleket a megfelelő szögbe navigálni. A többiek munkája szerintem nem lehet panasz, tényleg. Mondanám, hogy egyszer úgy eltanulnám az "itt én vagyok a művész show"-t is, de igazából nem. Utómunka kapcsán szerintem a téma és a helyszín miatt tényleg nagyon sokat ki lehetett volna hozni a képekből, de itt nem én voltam A művész.
A tegnapi beszélgetés teljes hosszában az alább olvasható, szerencsére nem vagyok sértődékeny.
M: Hello!
Láttam a lányokról készült nyers képeket és [mivel jobb a békesség] a félhivatalos "szerződésed" miatt, megtennéd, hogy a Dóriról készült DSCF0325-os képet kiretusálod? Ez bizonyos szempontból talán a legelőnyösebb kép róla. Láttam az elvileg kész képeket is. Ez valamiféle HDR action/plug-in, hogy hatásra ennyire egyenképek lettek?
BK: Na akkor válaszolok sorban mert már nagyon besokalltam a stílusodból. Először is a félhivatalos szerződésről annyit, hogy egy ügyvéd barátom készítette és további kommentet nem fűznék hozzá. A másik fele tudod nekem nincs szükségem plug in ekre ahhoz, hogy egy fotósorozatot azonos stílusúra tudjak csinálni, ha ez nem így lenne inkább le is tenném a lantot, mert vagy jól dolgozom vagy sehogy, ezt a filozófiát neked is tudnám ajánlani szívem. Harmadszor ha már kérni akarsz valamit akkor esetleg azt normális stílusban tedd meg, ha nem rendelkezel ilyennel akkor nagyon gyorsan keress egy másik szakmát, mert ebben a szakmában ez nem menő. Profinak születni kell, tanulni nem lehet, mint ahogy az intelligenciát sem. Hát újjá születni nem tudsz, de még azért megpróbálhatsz javítani mindkettőn.
Ja és megjegyezném a megrendelőnek, azaz Saffynak kell hogy elégedett legyen nem másnak.
és Ő elégedett, tehát a dolgomat elvégeztem
M: Mert talán én nem dolgozom jól?
BK: no komment
M: Miért nem dolgozom jól szerinted?
Tényleg a képekkel kapcsolatban csak feltettem egy kérdést, nem volt benne semmi sértő szándék. Még soha nem volt gondom profi fotósokkal, jól működtünk együtt és a modoromra sem tettek soha megjegyzést. Az intelligenciámra meg végképp.
Megtehetném, hogy kiretusálom a képeket, de mivel aláírattál velünk egy papírt, miszerint beleegyezek, hogy nem módosítom a képeket, ezért úgy gondoltam, hogy az a legtisztább, ha írok neked és megkérlek erre. Viszont nincs seggnyaló stílusom és ezt sajnos nem tudom még írásban sem mímelni. Lehet, hogy nincs mögöttem tizenéves sminkes tapasztalat, elismerem, viszont nem sminkelek rosszul, mások a nézeteim, mint azoknak, akikbe belevertek egy életre elegendő elavult nézetet.
Te meg csak azzal vagy kedves, aki épp előtted áll. Szóval neked talán gerincet kéne növesztened mielőtt bárkit megpróbálsz kioktatni.*
BK: Ide figyelj Márta, a te szavad húsz fillért nem ér. Te nem tudod megkülönböztetni a seggnyaló stílust a kulturálttal, de nem én fogom neked elmagyarázni a különbséget, mert meddő dolgokba nem kezdek bele. Próbáld meg kiretusálni őket, aztán majd viseld a következményeit, mert lesznek. A stílusod megütni egy kamionosét. A tudat alatti frusztrációidat, ami a saját bizonytalanságodból erednek kezeltesd egy szakemberrel és ne másokon vezesd le. Alázat nélkül egy szakma sem működik. Lásd milyen gáláns vagyok megkapod a képed, ha lesz rá időm.
És továbbá nem vagyok hajlandó veled semmilyen módon kommunikálni, mert nem akarok egy bizonyos szint alá süllyedni.
M: Nem akartalak semmilyen formában sértegetni, nem vagyok frusztrált sem és bunkó sem. Teljesen normálisan írtam neked, van egy stílusom, de nem sértő.
A Noémiről is szükségem lenne a 340-esre, ha azt még lehet és lennél annyira gáláns.**
*Célzás arra, hogy a fotózáson az épp nem jelenlévőt okolta
**Ezt akkor nem hagyhattam ki és tényleg kéne az a kép is, ha már én nem kezdhetek vele semmit sem.
A modellektől tudom, hogy ők nem kaptak képeket még tegnap estig. Magasan ez volt az eddigi legelkeserítőbb emberi tapasztalatom sminkelés és TFCD kapcsán. A teljes csapat elégedettségi szintmérőjét inkább nem kapcsolnám be.
